ADY ENDRE, Hála-éneke
Aki életének kis és nagy eseményeit tárgyilagosan nézi, aki csöndes szemlélődésben elgondolozik minden értéken, mely testét-lelkét gazdagítja, annak szívében csodálatos érzés jelenik meg.
Aztán szavakat keres, hogy érzését kifejezze. Végül egyetlen szót tud mondani. Legemberibb szavaink egyikét. Ady Endre egyik versének címében háromszor írja le a szót, és amit a szó kimondásakor gondol, költeményben énekli meg.
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
A Hála
"Köszönöm!"-csak ennyi.
Ahol elhangzik ez a szó: köszönöm, ott már jelen van a hála.
A hála fokozott tisztelet az iránt, aki jót tett velünk, nekünk.
Szívességet tettek, ajándékot kaptunk, olyanban részesítettek amihez nem volt jogunk. Az igazán hálás szív - természetesen - még azt is megköszöni, ami föltétlen járt neki.
A hála, mely egyetlen szóban jelenik meg legegyszerűbben, vagy egy tekintetben, a szívből ered. Érzés és értékítélet.
Elismeri az ajándékozó jóságát a megajándékozott. Örül neki. És "visszafizeti" a hálával.
Akiben a hála él, abban a tisztelet ősi erénye mondja: köszönöm!
A hálás szív gazdag szív. Televan hálával. Lesz módja jót cselekedni azzal, annak, aki felé most csupán a "köszönöm" szó hangzik.
A hálás ember önzetlen. Tud örülni annak, hogy am ásik adott. Nem csak az tölti el örömmel, hogy valamit kapott, hanem afölött is örül, hogy a másik nagylelkű volt.
A hála érzékennyé teszi a szívét az érdek nélküli szeretet iránt.
Érezni, mikor önzetlenül közelednek felé vagy kezet nyújtanak neki; a hála teszi képessé, hogy ő is hasonlóan cselekedjék.
A hála érzése gazdagítja a hálás embert és gazdaggá teszi azt, aki felé irányul. A hála a szív melegésge, mely a másik szívét is melengeti. A hála megajándékozza a legfontosabb érzéssel a másikat: szükség van rá! Erősíti benne a tudatot: ő jó! Van értelme tetteinek, szavainak. Észrevették. Elismerték. A hála hálát vált ki! - bármily különös, de így igaz, és a szívek a hála gyönyörű hálójában egymáshoz tartozónak érzik magukat!
A hálás ember örömet ad. A hálás ember alázatós, elismeri, hogy kapott... Tud elfogadni. És ez az első lépés, hogy tudjon adni.
A hála nem gazdasági kérdés. Nem függ a pénztárcától. Legkevésbé van anyagi vonzata. A szív értéke. Nem jegyzik a tőzsdéken. (Talán innen van felbecsülhetetlen értéke!?)
A hálás embert szeretik. A hálátlant nehezen viselik el. A hálátlanság sért. Lenéz Sebet ejt a másikon.
A hálátlan szűkmarkú, még egyszava sincs: köszönöm. Vak ember a hálátlan, mert nem látja azt, amit kapott, de így azt sem igazán, amilye lett. Örömtelen, hiszen nem tud örülni mindannak, amit érdemtelenül ajándékoztak neki. Szegény marad akkor is, ha sok-sok pénze van.
A hála barátokat gyűjt. A hálátlanság megdermeszti a kapcsolatokat. Távolságot tart. Taszít.
Ki hálás neked?
Mondták ma, hogy köszönöm?!
Te kinek mondtad? Betölt a hála?
Nincs barátod, magányos vagy ? Tégy jót, és a hála körülöleli a szívedet. Hálád barátokat gyűjt neked.