1979 októberében Kalkuttai Teréz anyának egyhangúlag ítélték oda a Nobel-békedíjat.
A sovány arcú, alacsony termetű kis szerzetesnő közel 80 éves.
Fényképein is látszik, hogy tettrekész és szerény, őszinte és nyíltszívű. Ember, aki ezreket, százezreket mozgat meg. Szavai és tettei mutassák be most nekünk.
"A legborzasztóbb betegség ma nem a lpra vagy atuberkulózis-állapítja meg Teréz anya-, inkább az az érzés, hogy valaki nem kívánatos, senki nem törődik vele, mindenki elhagyja.
A legnagyobb rossz a jóakaró és jótékony szeretet hiánya, a szörnyű közönyösség az útszélén tengődő felebarát iránt, akit gyötör a kizsákmányolás, a korrupció, a szegénység és a betegség."
Teréz anya így látja korunk betegségét és elhatározta: gyógyít.
1948-ban Kalkutta nyomornyegyedébe költözött. Kalkutta India 7 millió lakosú városa, melyben 1 millió ember hajléktalan, éhezik, utcán "él" és hal meg. Koldusok százezrei kéregetnek. Teréz anya ide, a szegénység és nyomor, az elhagyatottság kellős közepébe jött, hogy gyógyítson. Először egyedül. Később munkatársak szegődtek mellé. Naponta mentek és mennek az utcára, hogy szeressék a rászorulókat. Innen, Kalkutta nyomornegyedéből indultak India többi városába, Afrika, Ázsia, Amerika, Európa szegényeihez, s z e r e t n i azokat, akiket senki nem szeret.
"Az első haldokló asszonyt, akit láttam - beszéli el Teréz anya - én magam emeltem fel az utcáról. Már félig megették a patkányok és a hangyák. Elvittem a kórházba, de semmit sem tudtak érte tenni. Csak azért vették fel, mert azt mondtam, hogy addig nem mozdulok, míg be nem fogadják."
Az első haldoklót követte a második, a harmadik és ki tudja megmondani hány ezer és ezer, akinek az utolsó korty italt adták s adják, akikhez az utolsó szót intézik, hogy szerencsétlen haláluk emberi legyen. Kalkuttában a haldoklók házát a TISZTA SZÍV OTTHONÁNAK nevezik.
Az elhagyott haldoklók mellett Teréz anya és munkatársai a Szeretet Misszionáriusai összegyűjtik az utcára kitett vagyy a szülőotthonokban hagyott csecsemőket. Gondozzák és kicsiny gyermekeket, akik sem apjuknak, sem anyjuknak nem kellenek.
1975-ben 41 árvaházban 3300 kicsinyt gondoztak és szerettek.
"Gondoljatok az elhagyott gyermekekre!-kéri Teréz anya.- Egyik napon láttam egy kisgyerket, aki nem akart enni, mert az anyja meghalt. Akkor találtam egy nővért, aki anyjához hasonló volt; megmondtam neki, ne tegyen mást, csak játsszon a gyermekkel. Így történt, s a kicsi visszakapta étvágyát."
A Szeretet Misszionáriusai felkeresik az egyedül élőket, és törekszenek feloldani kínzó magányosságukat.
Írják Teréz anyáról, hogy Melbourne-ben meglátogatott egy öregembert. Szobájában takarítani kezdett. Az öreg tiltakozott. "Jó nekem így is" - nyöszörögte, aztán beletörődött a takarításba.
A szobában díszes, ám piszkos lámpát látott meg Teréz anya. "Miért nem gyújtja meg a lámpát?"-kérdezte. "Kinek?"-volt a keserű válasz. "Ha a nővérek meglátogatják, akkor meggyújtja?" "Igen, ha emberi hangot hallok, akkor meggyújtom." Másnap ezt üzente: "Mondjátok meg barátnőmnek, hogy a fény, amelyet meggyújtott életemben, még mindig ég."
A világ legszerencsétlenebbjei a leprás betegek. A lepra fertőz, majdnem gyógyíthatatlan és elrútítja a beteget. Iszonyatot vált ki látásuk. Teréz anya és munkatársai velük is törődnek. A világ 20 milliónyira becsült leprásaiból 50 ezer leprást ápolnak, otthont létesítenek nekik és munkát biztosítanak számukra. A leprások gyűjtőhelyeire Teréz anya ezt íratta ki: "Érintsétek az érinthetetleneket barátsággal." Ő tudja róluk, hogy bár testileg eltorzult emberek, szívük nagyon sok szeretetre vágyik; képesek szeretni!
Akik leprásként találkoznak Teréz anyával és nővéreivel, azok visszakapják a hitet embervoltukba s érzik, van, aki szereti őket.
A lepránál veszélyesebben terjedő AIDS betegség megjelenésekor Teréz anya New Yorkban otthont nyitott a fertőzötteknek.
Teréz anya 1987 júniusában Bécsben a következőket mondta el:
"Eddig egyetlen kormány sem gördített akadályt a Szeretet Misszionáriusai elé hivatásuk, a felebaráti szeretet gyakorlásában. Jelenleg 344 házunk van a világ 77 államában, köztük az NDK-ban, Kubában, Nicaraguában. A nővérek mindenütt akadálytalanul dolgozhatnak, így a szocialista országokban is. Remélem a közeljövőben Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Kínában is lehetőség lesz nővéreink letelepedésére. Hiszen mindenütt ott kellene lennünk, ahol vannak szegények, hogy nekik és minden embernek hirdessük az örömhírt és közvetítsük a szeretet."
A Szeretet Misszionáriusai Magyarországon 1989-től dolgoznak. Hazánkban jelenleg kilenc nővér szolgál. Budapesten ingyenkonyhájuk naponta háromszáz szegényt lát vendégül.
Átmeneti szállásukon éjszakánként húsz hajléktalan talál nyugalmat. A legszegényebbek közül az Idősek Otthonában negyven emberről gondoskodnak. Érden gyermekeknek adnak otthont.
Kalkuttai Teréz anya Nobel -békedíja a szeretetet tüntette ki, azt a szeretetet, melyet a világ minden táján a szeretetre leginkább rászorulóknak, elhagyott haldoklóknak, gyermekeknek, leprásoknak, AIDS betegeknek nyújtanak.
Utcáinkon nincsenek haldoklók. "Veszélyeztetett" gyermekkel már könnyen találkozhatunk, környezetünkben biztos van magányos öreg vagy olyan, akinek senkije nincs és egyedül van...
Szívleljük meg Teréz anya állítását:
"A szeretet otthon kezdődik. Mindenekelőtt közvetlen környezetünkben: a családban, a szomszédos öregemberben, a munkahelyi kollégában. Egy jó szó, türelmes meghallgatás, egy kis szolgálat, egy mosoly: ezzel küld hozzájuk Isten, ezzel visszük nekik az Istent."
Szeretet-ismerjük meg, hogy éljük.
Szeretet-éljük, hogy megismerjük.
A SZERETET
Meghatározhatatlan, mint maga az élet. Vagy egyetlen valóság a kettő?
Élet és szeretet. Ahol élet van, ott már van szeretet. Ahol pedig van szeretet, ott van élet.
A növényi, az állati lélek vonzódásban megélt szeretet nyilván más, mint az ember szeretetélménye, melyben két személy egymás felé örvénylő erőben elfogadja egymást, átadva magukat egymásnak: a teljes szeretetben, mely a szerelem, testestül-lelkestül.
A szeretetben nyílik ki az ember a Másik felé. A szeretetben fogadja önmagába a Másikat.
A szeretet közösséget teremtő erő.
A szeretetből élet születhet, élet születik. Szerelem, barátság, család, nemzet, nép: a szeretetben él. Ha fogy a szeretet, haldoklik az élet.
Ha elmúlik a szeretet, az élet nem éli túl.
A szeretet a szív tűzizzása. Tevékeny. Tettek nélkül kétséges a szeretet. A tettek a szeretet jelei.
A szeretet "főtörvény", első parancs.
Parancs? Igen, mert az ember, a föld legcsodálatosabb élőlénye, mely képes az igazi szeretetre, képes arra a szerencsétlenségre is, hogy kiölje magából a szeretetet, csírájában elfojtsa szeretetképességét. Ezért kellett parancsba adni, ezért adta Jézus Krisztus első parancsként a szeretetet. Ő életet akart. Emberi életet. Ha már embernek születtünk, szeretni születtünk. Sőt a szeretet az a hatalom, mely az embert túlemeli önmagán. Minden szeretet mélyén valami isteni van jelen.
"Szeress és tégy bármit!" - írja a hippói bölcs. A szeretet a szív minden erkölcsi értékét magába fogalaló tökéletesség.
"Szeretném, ha szeretnének..." - fogalmazza meg ősi vágyunkat Ady Endre.
Szeressenek? Szeress!
Napfényre csak azzal válaszolhat a virág, hogy érintésére szirmait kinyitja, illatát küldi felé.
SZERESS! A szívek csak egyetlen választ adhatnak rá: megnyitják szívüket, és szeretni kezdenek. Ki így, ki úgy. Aki pedig nem?
Nem lehetünk mindenkié, mindenki sem lehet a miénk.
A szeretet nem fárad el, míg meg nem találja azt, aki viszontszereti.
Szeress! Alapvetőbb szükségleted, mint az, hogy téged szeressenek. Mindig találsz olyat, akinek szüksége van szeretetedre.
A szeretet az élet alaptörvénye. A szeretetben az egész ember megnyilvánul. A szeretet készség, mellyel mások felé fordulunk.
Őszintén kérdezni: Hogy vagy? Ki vagy? Mitől könnyes a szemed? Arcod mosolyát milyen öröm rajzolta rád? A szeretet résztvevő. Kacag a vidámmal, sír a síróval!
Mennyit írtam a szeretetről, és nem írtam semmit. Mert MINDEN A SZERETET és a "mindent" ki képes elmondani?
A szeretet isteni kísértés a jóra. Mondj igent!
SZERESS!
MINDEN A TIED és azonfelül az, amit a
SZERETET AD.