ANTIGONE, A Kegyelet leánya

Szophoklész beszéli el, hogy az időszámítás előtt, Théba városáért testvérek vívnak háborút egymás ellen. A várost védő Eteoklész és a támadó Polüneikész agymáson ejt halálos sebet. Az új király, Kreon a várost védő testvért eltemetteti, ám a támadó Polüneikészt

"...eltemetni s megsiratni sem szabad. De hagyni kell, heverjen ott a pőre teste. Kutyák s a dögmadár undok zsákmányaként."

A halott testvérek húga, Antigoné mélyen meggyőződve a görögök hitéről, miszerint azok lelke jut csak az Alvilágba, akiket eltemettek s az elföldeletlenek soha, a királyi tiltás ellenére, a fenyegetéstől sem félve elhatározza, hogy megadja a végtisztességet temetetlen bátyjának is. Éjnek idején a holttesthez lopakodik. Szophoklész drámájában az őr így beszéli el:

"...ott állt már a lány, keservesen Panaszkodott, mint vijjogó madár, mikor Megtér s fészkén fiókáit meg nem leli. A puszta testet megpillantva, így a lány Hangosan feljajdult s nehéz nagy átkokat Mondott a kézre, mely meg merte tenni azt. S kezében hozva gyorsan új homokcsomót, Magasra tartva szépmívű bronz korsóját, A hármas áldozattal vette őt körül."

A hármas áldozat ajándéka tej, méz és bor volt. Katonák jöttek és elfogták. Kreon elé vitték a leányt. A király számon kérte tőle, miért szegte meg tilalmát? Nem fél a kilátásba helyezett büntetéstől? A lány, ki nem gyűlöletre született, "szeretni csak", az istenek törvényére hivatkozott, íratlan törvényre, melyet az ember ismer és érez, mióta a földön él, és e törvénynek engedelmeskedett.

"Kezedbe adtak s meghalok --többet kívánsz? Bizony dicsőbb nevet nem is szerezhetek, mint avval, hogy testvérem eltemettem én."

Kreon döbbenten hallja a bátor lányt, akinek testvéri szeretetében személyes üggyé vált a kegyelet törvénye, melyet életénél is drágábbnak ítélt. Antigoné védelmére szól édestestvére, Iszméné is. Kreon azonban hajthatatlan. Türelmetlenül kiált:

"...Mit haboztok szolganép? Fogjátok és vigyétek. Mind a két leányt szorosra fogva kell őriznetek, mivel a bátrak is megfutni készek, látva, hogy már életükhöz ér az üldöző halál...Még mindig nem vittétek el? Beboltozott sírbarlangjába téve, mint parancsolom!"

Antigoné ott hal meg a sírkamrában. Jóslata önmagáról azonban igaz lett: neve dicső ma is, ha történetét olvassuk. Ő, a több mint kétezer éves múltú lány, "fiatal".Nagyon modern. Hiszen az érték, a kegyelet, melyet átélt, halhatatlanná tették őt az emberiség emlékezetében.

Ő jut eszembe, mikor a televízió kormányfőket, elnököket mutat be, amint tiszteletüket koszorúval, gyászzenével fejezik ki az Ismeretlen Katona emlékművénél. A kegyelet időtlen értéke sejlik elénk vagy sírjaikat gondozzuk. Antigoné emlékezetünkben-a kegyelet szívünkben éljen.

A Kegyelet

Az ember eltemeti halottjait. Ápolja sírjaikat. Mennyi virág, mennyi gyertyaláng, sírkő és koszorú?

Mindig ünnepélyes pillanat, amikor a gyászzene fönséges dalamától kísérve kormányfők róják le tiszteletüket, hálájukat azok előtt, akik meghaltak a hazáért, a világért, az emberiségért. Olyat tettek, olyat szenvedtek el, mely több volt részükről, mint puszta kötelesség.

A kegyelet itsztelet és hála együtt.

Kegyelet illeti meg azokat is, akiknek életünket köszönhetjük. Szüleink. Nagyszüleink. Őseink.

Tisztelettel áthatott hálát érdemel mindaz, aki írni, olvasni tanított. Aki szellemi szemünket nyitotta ki vagy éppen erkölcsi kincsek birtoklásához segített.

Aki nevelt szóval és példával.

A kegyelet őrzi és ápolja a hagyományokat, melyek visszavezetnek a múltba. A kegyelet érzései, mint hajszálgyökerek a múltból, éltetik a jelnt és a jövőt.

Csak az az ember nem hontalan, aki tudja, kinek az utóda, milyen történelemből lépett a ma színpadára. A kegyelet meghatódottság, nemes elfogódottság. Nagyon emberi érzés.

A kegyelet emberségünk értéke.

Ápold a szívedben.

Álltál már hősi emlékművek előtt megilletődve? Szeretteid sírján gyertyát gyújtasz, de fellángol-e benned a tisztelet és a hála?

Énekled a Himnuszt-a kegyelet hazád felé lelkedben él-e?

A kegyelet megóvja szívedet, hogy szüleid, őseid fölött könnyelműen ítélkezz. A kegyelet áthat belülről, és bár tanárjaidhoz "öregedel", fiatal marad értékelésedben a tisztelet, a hála irántuk.

Sok van, ami az állatvilág fölé emeli az embert. A kegyelet erénye különösen. A kegyelet sajátosan emberi tulajdonság. Emberségedből nem hiányozhat.

 

Oldal: ANTIGONE, a Kegyelet leánya
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat