HEMINGWAY Öreg halásza és Az Állhatatósság

Nyolcvannégy napon át minden reggel kievezni a tengerre. Mindennap várni, hoy horogra akad egy hal. Minden este úgy menni haza, hogy üres maradt a háló, üres a csónak. A kunyhó még ennél is szegényebb. A nyolcvanötödik napon pedig újra tengerre szállni...Kitartás kell ehhez, erő. Ilyen erős volt Santiago, a havannai halász. Hemingway mutatja be őt

Az öreg halász és a tenger című regényében.Arcát ráncok barázdálták. Minden öreg volt rajta. Csak a szeme volt vidám és töretlen fényű. Egyedül halászott a tengeren. 84 nap latt nem fogott semmit. A reményt mégsem adta fel. Különben sem csüggedt el sohasem. Egyetlen barátja, egy fiatal fiú, akit halászni tanított, a nyolcvannegyedik napon felkereste. Vacsorát hozott neki. Beszélgettek. Az öreg mesélt a sok-sok napról, melyen nem fogott semmit. Elkeseredés nélkül beszélt. A fiú ezt csodálta benne. Az öreg halász bízott abban, hogy majd talál egy nagy halat. Biztos. Ha már nem is olyan erős, mint képzeli, de sok fogáshoz ért és van benne kitartás.

Hajnalban, mikor még sötét volt, a 85. napon a fiú ébresztette föl. A csónakhoz kísérte az öreget.-Sok szerencsét, Santiago.-Sok szerencsét-felete az öreg. Aztán evezni kezdett kifelé az öbölből.Rendületlenül evezett a sima tengeren. Egyre messzebb a parttól. Madarak adtak jelet, hol úsznak a halak. Delfinek kísérgették a csónakot. Repülőhalak ugrottak fel és hulltak vissza. Az öreg halászt egyetlen gondolat éltette: "valahol itt kell lennie az én nagy halamnak...ma van a 85.nap, és ezen a napon is becsületesen kell halásznom". Santiago hol magában beszélt, hol hangosan mondta ki a szavakat. Úgy dolgozott, mintha az első nap jött volna ki a tengerre.

A zsinórt, melynek végén a horog és a csaláétek volt, a hüvelykujja és a mutatóujja közt tartotta. És figyelt, órákon át figyelt. Aztán megrándult a zsinór, megfeszült és egyszerre a zsinóron érezte, hogy hatalmas súlyú hal húzza, vonja lefelé."Nyeld le úgy, hogy a horog hegye átfúrja a szívedet és öljön meg-gondolta magában."A hal állhatatosan úszott befelé a tengeren. Az öreg állhatatosan fogta, tartotta a zsinórt.Furcsa, nagyszerű hal, Isten tudja, hány esztendős lehet-gondolta.-Még soha életemben nem fogtam ilyen erős halat."Közeledett a hajnal.

A hal egyszerre csak szökött egy nagyot. Megbillentette a csónakot. Santiago arcra esett. Vér csorgott az arcán. A zsinór kezét és hátát egyaránt vágta. Nem törődött a fájdalommal; a küzdelmet nem adja fel!A 86. napon érezte, hogy a hal még nem fáradt el. Csónakja farán egy kis madár pihent meg. Jólesett látni "valakit". A hal ismét hatalmasat rántott a zsinóron. A halász majdnem a tengerbe esett. Keze görcsbe rándult. "Türelem, kezem, türelem-mondta." Nagyon egyedül érezte magát. A zsinór emelkedni kezdett. A hal felbukkant. Bíborvörös volt a háta, meg a feje. Csillogott a napfényben.

A hal rendületlenül úszott tovább."Nem vagyok vallásos ember - mondta. De azért elmondok tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet, hogy kifoghassam ezt a halat..." Délután még mindig egyenletesen úszott a hal. Az öreg félve várta az éjszakát. Ha a hal bírja, bírja ő is! Válla, keze fájt. Aludni próbált kényszeredett helyzetben. A hold már rég feljött, amikor arra riadt, hogy a hal feldobta magát a levegőbe, aztán nagy csattanással hullott vissza a vízbe. Tíz-t9zenötször dobta fel magát. Olyan volt, mint aki semmitől sem fél, bátor és rendíthetetlen."Inkább magad légy bátor és rendíthetetlen, öreg-mondta."

A hal körözni kezdett. Az öreg szédült, rosszullét kerülgette. Egyre közelebb húzta magához ellenfelét. "Légy higgadt és erős, öreg-biztatta magát fennhangon."Háromszor-négyszer ütköztek össze. Közelharcot vívtak, míg végül a szigonyt belevágta közvetlenül a melluszony alatt a hal oldalába. A halálra sebzett hel kiemelkedett a vízből, aztá nvisszazuhant a tengerbe.

A szívéből csorgó vér vörösre festette a vizet. Hét és fél mázsásra becsülta a súlyát. A part felé fordította csónakját. Nézte a halat, alig akarta hinni, mekkora?! Azt hitte, vége a küzdelemnek. Kitartása elnyerte jutalmát. Öröme csak egy órát tartott. A vérre megjelentek a makaocápák. Kettőt megölt közülük. Halálos fáradtság vett rajta erőt, de állhatatosságát nem győzte le."De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék-mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."Újabb cápák jöttek. Lapátorrú cápák. Újabb küzdelem, keserves harc velük. A nagy halt tépték, ették. Már elvitték a hal negyed részét. "Verekszem velük majd-mondta.-Verekszem, amíg meg nem halok." Vállát a csónak farának nyomta. Fájt. Érezte, hogy él.

Éjfélkor már falkákban jöttek a cápák. Kaszabolta őúket. Kitartóan küzdött. Nem adta fel a reményt. Vállalt feladatát állhatatosan kell teljesítenie. Önmaga előtt. Az eredmény? Csak az a fontos, hogy helytáll. Ezt érezte fontosnak.A nagy halat szétrágták a cápák. Mikor már csak a csontváz maradt a csónakhoz kötve, elmaradtak a ragadozó halak. Terhétől megszabadulva a csónak könnyedén siklott a part felé.Mikor a kikotőbe ért, már nem égtek a lámpák. Hazafelé a fáradtságtól fölbukott. Kimerülten ért a kunyhójába. Ivott egyett s  lefeküdt.

Reggel látták az öreg csónakját s mellette a tizenyolc láb hosszú csontvázat. Mindenki sajnálta az öreg halászt. Különösen a fiú. Sírt. Siratta öreg barátját és még jobban szerette. A fiú tudta, mekkora küzdelmet vívott a halász az óriási hallal. Az öreg halász később alázatos egyszerűséggel mesélt a fiúnak a három napról. És beszélni kezdett a holnapról, új lándzsákról, pengékről, hogy újra kieveznek a tengerre...A nyolcvannyolcadik nap estéjén a fiú az öreg halász mellett maradt. Ott ült mellette és virrasztott. Azt nem tudta, hogy az öreg oroszlánokról álmodott. Csak a 84 napot tudta, a 3 napot tudta, azt tudta, hogy barátja erős ember, állhatatos.

AZ ÁLHATATOSSÁG

Kezdeni. Indulni. Dönteni. Megtenni az első lépést.

Lerakni az épülő ház alapköveit.-Mindenki dicséri a kezdeményezők bátorságát.

Ünneplik a "kezdőket".

Nagyobb tett, ha az első lépést követi a második, a harmadik, és annyi, amennyi kell a cél eléréséhez. Kiváló eredmény, mikor a döntést megvalósítás követi. Az alapkőre ráraknak minden követ, míg készen nincs a ház.Kezdeni. Igen!

De még inkább: kitartani!

ÁLLHATATOS ember, aki kitart elhatározása mellett, kitart ígérete mellett, amit megkezdett, befejezi! Minden akadály és nehézség ellenére.

Az ÁLLHATATOSSÁG a jellem szilárdságát teremti meg (ha ugyan  nem abból ered!). Az állhatatosság lehet az önbizalom lapja. "Tudom, ha lekezedtem, végigcsinálom." Az állhatatosság tesz megbízhatóvá embertársaink előtt. "Tudjuk róla, ha vállalata, megteszi, befejezi."

A személyiség fejlődését, a jellem állandóságát az állhatatosság erénye biztosítja.

Az állhatatosság megvéd a szeszélyes ötletek szétszóró "hatalmától"; a következetlenségtől; az ingatagságtól. Az állahatatosság nem tűr az emberben gyáva engedékenységet a cél elérése előtt. Utána sem.

Az állhatatosság nem teszi merevvé az embert, hanem olyan erőssé a kitartásban, hogy van ereje változtatni, ha szükséges a cél érdekében.

Az állhatatos emberre épül a család, a barátság, minden közösség. Az ország élete.

Az állhatatosság nem látványos. (Ki látta az öreg halász kitartását célja mellett?!) Hasonló a gyökerekhez, melyek nélkül nincs élet; hasonló az alapokhoz, melyek nélkül nem állhat épület.

A jelen és a jövő az ÁLLHATATOSSÁG vállain nyugszik.

A jellemed is. Ha van. Nélküle nincs.Ha állhatatos vagy, taps és kitüntetés nélkül is magadban hordod azt az erkölcsi értéket, mely gyümölcseivel jutalmaz, elismer és a kevesek közé emel. 

Oldal: HEMINGWAY-Öreg halásza
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat