Séta közben mondja Arisztotelész: A "közép" a legfőbb érték!

Sétáljunk Arisztotelésszel. Lehetetlen! - mondja most valaki. Részben igaza van, hiszen ő Kr. e. 384 és 322 között élt Görögországban. Mégis kérem, sétáljunk vele. Képzeljük el, hogy beiratkozunk iskolájába, ahol nem ültek tanítványai, hanem az iskola csarnokaiban sétáltak a gondolkozás halhatatlan mesterével. Arisztotelész séta közben mondta el nekik a felismert igazságokat. Tanított az etikáról is. Sétáljunk most vele. Könnyed csevegéssel az erényről.

Platon és Arisztotelész

Elmondja, hogy az erény nem érzelem, nem képesség, hanem lelki alkat. Lelki alkat, amelynek folytán az ember nemcsak jó lesz, hanem a maga munkáját is jól végzi. Majd így tanít az erény természetéről:

"Mindenben, ami összefüggő és osztható, megkülönböztetjük a több, a kevesebb és az egyenlő fogalmát, és pedig vagy magára a dologra vonatkoztatva, vagy pedig önmagunkhoz viszonyítva; az egyenlő pedig valamiféle közép a túl sok és a túl kevés közt...Mert ha például valakinek tíz font ennivaló sok, kettő meg kevés, azért a testnevelő még nem okvetlenül fog neki rendelni hat fontot, mert hiszen még ez is sok vagy kevés az illetőnek; Milónak például kevés volna, annak ellenben, aki a testedzésnek még csak a kezdetén van, sok. Ez áll a futásra és a birkózásra is. Így hát a túlzást és a hiányosságot minden hozzáértő ember kerüli, ellenben a KÖZEPET keresi, s ezt választja; de persze nem éppen a kérdéses dolgoknak pontosan vett közepét, hanem a magunkhoz viszonyított közepét...

Az erény is bizonyára mindig a középet igyekszik eltalálni.

Természetesen az erkölcsi erényt értem, mert hiszen ez vonatkozik az érzelmekre és a tettekre, és ezekben is van túlzás, hiányos és közép. Például megijedni, nekibátorodni, megkívánni, megharagudni, megszánni - általában örülni és bánkódni lehetséges a kellő mértéknél jobban is, kevésbé is, csakhogy mind a kettő helytelen;

ha ellenben mindezt akkor tesszük, amikor, ami miatt, akikkel szemben, ami célból, s a hogyan kell: ez jelenti a közepét és a legjobbat, ez pedig éppen az erény sajátja.

Ugyanígy beszélhetünk túlzásról, hiányról és középről a cselekvésekkel kapcsolatban is. Márpedig az erény éppen érzelmekre és cselekvésre vonatkozik, melyekben a túlzás hiba, a hiányosság pdig gáncsot von maga után, a közép viszont dicséretben részesül, és megállja a helyét; e két körülmény pedig éppen az erényt jellemzi. Tehát az erény bizonyos értelemben középhatár, amennyiben tudnillik a középet igyekszik eltalálni.

A >közép< NEM KÖZÉPSZERŰSÉG, hanem a legfőbb ÉRTÉK."

Így beszélget séta közben Arisztotelész. Képzeljük tovább, hogy megáll, botot kér. Porba rajzol. Rajzol, hogy lássuk, jobban értsük, amit magyarázott.

Hiányosság                            Közép                           Túlzás

1. Zsugoriság                        1. Takarékosság              1. Pazarlás

2. Szolgalelkűség                    2. Alázat                         2. Gőg

A "KÖZÉP" minden erény sajátja. Van azonban egy erény, mely éppen ezt a középet tűzi ki elsőrendű

célnak és ezt gyakoroltatja. A M é r t é k l e t e s s é g.

Sétánkat be kell fejeznünk. Gondolom senki nem bánja, hogy Arisztotelész peripatétikus - sétálva tanuló iskolájának tanítványai voltunk egy leckényit. Amikor olvastuk a 2300 évvel ezelőtti bölcs tanítását, úgy érezhettük, mintha ma fogalmazta volna meg. Igen, mert ő emberi lényegünk magjának változatlan törvényszerűségét ismerte fel, mely ma is érvényes.

Arisztotelész sétacsarnokából lépjünk mindennapi életünk színterére, és fokozottan keressük a LEGFŐBB ÉRTÉKET, a magunkhoz KÖZÉPET, melyet ha gyakorolunk, mértékletes emberek leszünk.

A MÉRTÉKLETESSÉG

Ősi ösztön bennünk az élet fenntartása és továbbadása. Életfenntartó és élettovábbadó ösztönünk áthatja egész testi-lelki valónkat.

Az éhség és szomjúság ösztöne.

A nemiség ösztöne.

Az ösztönök célja az élet. Ízekkel, illatokkal, gyönyörökkel édesgetnek az élet fenntartására és továbbadására. Ösztöneink az emberi élet őserői.

A "vak" ösztönnek az értelem ad szemet, hogy lásson.

A "vad" ösztönt az akarat szelídíti meg.

A bennünk élő ösztönös erők értelmünk és akaratunk által válnak emberivé.

A mértékletesség az értelem és akarat együttműködése az ösztönök ősi szenvedélyével. A mértékletesség biztosítja szabadságunkat az ösztönök minkét uralni akaró hatalmával szemben.

Ha a mértékletesség hiányzik valakiből, könnyen az ital rabja lesz: alkoholista; könnyen az étel rabja lesz: betegre hízza magát; könnyen a nemiség rabja lesz: széthull a jellem, a család (terjed az AIDS).

A mértékletesség mértékkel ízlelgeti az örömöket, melyeket az ösztönök ígérnek, adnak. Mindenből annyit, amennyi az ÉLETET ÉPÍTI.

A mértékletesség a test és a lélek összhangját teremti meg.

A mértékletesség önfegyelem. Akaraterő. Erkölcsi érték. Erény, mely a magasabb értékeket tudatosan és rendszeresen föléje rendeli az alacsonyabbaknak.

Az élet elképzelhetetlen mértékletesség nélkül. A mértéknélküliség embertelenít. Gondoljunk a kábítószeresek emberi mivoltukból történő kifordulására.

A mértékletes ember cselekszik helyesen, mert részére az érzéki élvezet eszköz és nem cél. A mértékletes mondhatja:

eszünk, hogy éljünk, de nem azért élünk, hogy együnk.

Az ember nem "semmi" és nem "minden". A mértékletességben az ember ezt úgy éli meg, hogy tudja, ösztönei sem "semmik", ezért él velük, általuk; ám azt is tudja, hogy ösztönei nem a "mindent" jelentik, ezért nem értékeli oly nagyra azokat, mint élete célját.

Mint minden erény, egyénre szabott a mértékletesség is. Egyetlen erény sem élhető meg csak úgy általában. Azt neked és egyetlen személyiséged sajátossága által kell megélned.

MINDENT A MAGADNAK MEGFELELŐ MÉRTÉKKEL KELL ÉLNED.

A más mértéke nem lehet a tiéd és fordítva. Ami másnak kevés, az lehet, neked túlzás, ezért tilos. gondolj az italra. Vagy akár az edzésekre. Azt is "emberre" szabja az orvos és edző.

A mértékletesség tehát az értelem és akarat irányító, rendező, hatalmukban tartó együttműködése az ösztön szenvedélyével.

A mértékletes ember az összes emberi megnyilvánulásában ismeri és gyakorolja a mértéket.

Mértéket a munkában - a pihenésben,

az ébrenlétben - az alvásban,

az örömben -  a bánatban,

a sírásban - a nevetésben.

Erény a mértékletesség. Ki dicséri? Ki tapsolja meg? Nincs divatja?

A mértékletesség önmagában hordja értékét és benned megteremti az egészséges emberi életet.

A TAKARÉKOSSÁG

A takarékosság a mértékletesség gyermeke.

Általában azt mondjuk takarékosnak, aki okosan gazdálkodik a pénzzel. előrelátóan osztja be. Az igazi takarékosság igazabb értékeinkre is kiterjed. Takarékosság erőinkkel, egészségünkkel, az életünkkel.

A takarékos előre lát. Holnap is élni akar. Holnaputánra is szüksége van egészségére. A jövőben sem akar pénz nélkül maradni.

A takarékos nem zsugori. Megadja magának és másnak is, amire szüksége van, ami hasznos. Bár óvatos a költekezésben, még sem szomorú, ha a vásárlásnál fizetnie kell.

A takarékos nem mondja, hogy ma mindent, nem számít a holnap. A tékozló rövidlátó. Csak a jelen pillanatot látja. Ma akar nevetni, még azon az áron is, ha sírással fizet.

A takarékos beosztja erőit. A fizikai munkások munkaritmusa a takarékos erőgazdálkodás iskolapéldája! A takarékos erőn felül nem vállal és nem kezd semmit. Inkább ma egy kisebb eredmény, mint holnap rokkantság.

A takarékos számítással költekezik. Van önuralma. A takarékosság helyes beosztás. Talán a hosszú élet egyik titka?!

A takarékos embert nem bénítja a zsugoriság, és nem sodorja veszélybe a pazarlás.

Minden évben megrendezik a TAKARÉKOSSÁG VILÁGNAPJÁT. Bár Nobel-díjjal tüntetnék ki az ÉV LEGTAKARÉKOSABB EMBERÉT. Ám díj nélkül is érdemes takarékoskodni. Most mintha éppen divatba jönne. Évtizedeken át jelszó volt: termelni, termelni, termelni. Több technikát, több gépet! Most azt olvasni és hallani: takarékosság, takarékosság az energiával, a nyersanyagokkal, a pénzzel.

Úgy beszélik, hogy az emberiség élete a Földön a TAKARÉKOSSÁG erényétől is függ, attól a készségtől, hogy tudjon lemondani arról, ami nem föltétlen szükséges neki. A levegő, a víz, a termőföld tisztaságáért. -Ha az egyes gazdag népek nem takarékoskodnak, akkor az éhség pusztítja majd a szegény népek százmillióit. -Az országok eladósodása gazdasági világválságot válthat ki.

Minek is folytassam. Ám láthatod, mikor erényeként beszélünk a takarékosságról, az mennyire e m b e r i, mennyire mindennapi é l e t, mennyire tenni kell, élni.

Tehát, amikor nyitott vagy a takarékosság értékére egyéni életedben,

"becsempészed" takarékos magatartások által ezt a nélkülözhetetlen értéket családodba, baráti körödbe,

néped életébe,

és azon át az emberiség sorsába, mely igazán emberi jövőjét a TAKARÉKOSSÁG gyakorlásával érheti el.

Oldal: MÉRTÉKLETESSÉG
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat