A FIZIKAI NOBEL-DÍJJAL KITÜNTETETT PIERRE CURIE

SZERÉNYSÉGE

A Nobel-díjasok Kislexikona a kitüntetett személyekről kevés életrajzi adatot közöl. Még kevesebbet szól egyéniségükről. A tudományos munkát ismerteti, mellyel a világhírű díjat kiérdemelték. Pierre Curie esetében a lexikon jellemére vonatkozó megállapításokat is tesz.

"Érdekes, vonzó egyéniség..."

"...nemes emberi tulajdonságainak köszönhető..."

"A szerény tudós..."

A lexikon írói felhívják a figyelmet a lángelme erkölcsi nagyságára is. Erkölcsi étékei közül egyet néven neveznak: szerény.

Pierre Curie már közismert fizikus, amikor kérik, adjon be egy jelentős állásra pályázatot. Véleménye az önmagunk ajánlásáról ennyi: "Nincs károsabb hatású dolog a szellemre, mint az ilyen dolgokkal való foglalkozás."

Mikor megtudja, hogy a Fizikai Intézet igazgatója szándékszik őt kitüntetni, levélben ezeket írja neki: "Kérem, ne tegyen ebben az ügyben semmit. Ha megszerezné nekem ezt a kitüntetést, kénytelen lennék visszautasítani, mert erősen elhatároztam, hogy sohasem fogadok el semminemű érdemrendet."

Természetesen ez a szerénység nehézzé tette előrehaladását. Keserűségében naplójában így sóhajt fel: "Gőg, nagyravágyás, legalább ti lendítenétek engem előre, ahelyett, hogy így hagytok élni!"

Tudós feleségével éveken át együtt dolgozik a rádium felfedezésén. Munkájuk összefolyik, és munkanaplójukból sem lehet megállapítani, hogy a nyolcévi kemény munka végzésében, eredményében melyikük szerepe jelentősebb. "Azt találtuk, azt vettük észre..."-jegyzi a napló. Néha a tények kényszerítik őket, hogy megkülönböztessék szerpüket, ám akkor is csak ennyi a bejegyzés: "Egy korábbi munkánkban kettőnk közül az egyik kimutatta..." A tökéletesen szerény ember stílusa ez!

Genfből ajánlatot kap egyetemi állásra. Megfelelő munkatársakat és jól felszerelt laboratóriumot ajánlanak fel neki. Első örömében elfogadja. Később úgy dönt, ha mostoha körülmények között is, de Franciaországban eredményesebben tudja folytatni kutatásait. A rádium "érdekében" lemondja genfi lehetőségeit.

1902-ben szerénysége mellett is megörül annak a megtiszteltetésnek, hogy kérik, jelöltesse magát a Természettudományi Akadémián. Még azt is megteszi, hogy sorra látogatja az előírásoknak megfelelően az akadémiai tagokat. Látogatásai alkalmával azonban ellenfele érdemeit emeli ki, a magáéról hallgat. Így vetélytársa, Amagat úr kerül az Akadémia tagjai sorába. Jól jellemzi Curie-t egyik barátja: "Mindig kész volt visszalépni barátai, sőt vetélytársai javára is, így típusa volt a rossz-jelöltnek."

A szerénység történelmi tettét feleségével együtt  cselekszi. 

Feltalálták a rádiumot. Ketten. Dönteniük lellett, hogy szabadalmaztatják-e az eljárást, önmaguk részére biztosítják-e a rádium előállításásnak jogát vagy sem?

Lányuk, Eva Curie írja le a döntés izgalmát.

"Minden jogot fenntartani maguknak? Madame Curie néhány pillanatig elgondolkodik, majd így szól:

-Ez lehetetlen. Összeférhetetlen lenne a tudományos szellemmel.

Pierre megkönnyebbülten mondja:

-Én is azt hiszem...de szeretném, ha nem lennénk könnyelműek elhatározásunkban. Életünk nehéz... és félek, az is marad.

Majd együtt gondolják végig, hogy ha egy felfedezésnek üzleti jövője van, az csak a véletlen, melyből az igazi tudós hasznot nem húzhat. Különben is a rádium beteg embereket fog gyógyítani...

Minden jogot fenntartani maguknak? Most már Pierre Curie mondja: " -Ez lehetetlen. Összeférhetetlen lenne a tudományos szellemmel."

Így döntöttek együtt feleségével, és így választottak szerénységükben véglegesen a szegénység és a gazdagság között. Pierre lemondása azonban kiszámíthatatlanul többszörös -gazdagságot-jelentett az emberiségenk."

Ezek ismerete után igazat adunk a Nobel-díjasok Kislexikonának, hogy szükségesnek tartotta erkölcsileg is jellemezni a nagy fizikust: szerény tudós.

Szerénynek látta őt a felesége is. "Csodálatom állandóan növekedett kivételes és magasrendű képességei iránt úgy, hogy néha valósággal páratlannak tűnt előttem, mert mentes volt minden olyan hiúságtól, kicsinyességtől, mint amilyent az ember felefedez önmagában és másokban, és amelyet jóindulattal ítélünk meg, de mégis váagyakozunk egy tökéletesebb eszmény után."

Pierre Curie szerénységének köszönhette, hogy úgy élt, ahogy leginkább megfelelt sajátos igényeinek, természetének-és ennek a szerénységnek köszönhette az emberiség, hogy gyorsan, rohamosan fejlődhetett a rádium továbbkutatása, előállítása és általa(hogy csak ezt említsem) a rákbetegek gyógyítása. 

Szerénység. Észrevétlenségével egyenes arányban hatékony.-Ne félj tehát szerénynek lenni.

A SZERÉNYSÉG

A szerénység az alázat arca az emberek felé.

A szerény tudatában van értékeinek, de nem dicsekszik vele.

Halk. Csendes. Sem az értéknek, sem önmagának nem csinál reklámot. Tisztában van azzal, hogy az erkölcsi érték hangos szó, hirdetés, rikoltó propaganda nélkül is jelen van, megvalósul és hat.

A szerény örül annak, amije van. Nem követel, nem tolakszik.

Kerüli az erőszakot.

Figyelmes. Szelíd. Tapintatos.

Igényeit jól ismeri-azok korlátait szintén!-, és azokat önértékéhez szabja. Annyira tart igényt, amennyire igazságosan joga van. Könnyen lemond jogairól egy magasabb érték érdekében.

A békességet többre becsüli, mint az előnyt.

A fennhéjázó gőg és a szolgalelkőség tökéletlenségét egyaránt elkerüli a szerény ember.

A szerény könnyen dicséri mások értékeit. A magáéról ritkán beszél.

A szerény kapcsolataiban másokat állit a középpontba és nem önmagát. Úgy harcol saját érdekeiért, hogy azzal a másokét meg ne sértse.

A szerénység a szív mindig divatos "ruhája". Előkelően egyszerű. Hivalkodás nélkül szép. Másokból önkéntelen tetszést vált ki.

A szerény embert szeretik. Tiszteletet kap. Aki a szerénységet nem veszi észre, nim ismeri el, sőt kineveti vagy kihasználja, az önmagát alázza meg.

A szerénységnek nincsenek látványos sikerei. A szerénynek "sikerül" az élete. Belül. Különös öröm él benne. És az emberek között olyan sikere van, melyet nem taps jelez, hanem szeretet ismer el.

Lehetetlen, hogy ne tetszék neked a szerénység erénye. Ha tetszik, már magadénak szeretnéd. Ha szeretnéd, már megfogant a szívedben. Virágozzék ki!

Oldal: PIERRE CURIE SZERÉNYSÉGE
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat