A döntés megszületett. A 48 jelölt közül a magyar Sarusi Kis János és Vaskúti István világbajnok kenu kettős kapta a fair play díjat. Miért?
Dr. Kamuti Jenő, a bizottság tagja a Magyar Távirati Iroda munkatársának így mondta el:
"A bizottság értékelte a két sportolónak a tavalyi montreali világbajnokságon tanúsított rendkívüli sport szerű magatartását. Sarusiék a hajógondokkal küzdő Ljubek-Nisovics jugoszláv duónak, amely a legnagyobb ellenfeleik közé tartozott, kölcsönadták tartalék hajójukat, hogy el tudjanak indulni a versenyen.A két magyar versenyző tehát olyat tett, amit sem törvény, sem szabály elő nem ír. Még az udvariasság sem. Ellenfeleiknek átadták csónakjukat, hogy azok versenyezhessenek, sőt nem kérték vissza, mikor nekik szükségük lett volna rá. Tettük igazi gyökere a nagylelkűség volt. A nagylelkűség győzi le a féltékenységet, az irigységet, sőt van olyan bátor, hogy az "ellenség" megsegítésének kockázatát is vállalja.
A magyar kenu kettős nyerte az 500 és az 1000 méteres távot, de verseny közben megsérült a hajójuk, ám ennek ellenére nem kérték vissza a kölcsönadott tartalék hajójukat a jugoszlávoktól. Maguk igyekeztek megjavítani, s így indultak a 10000 méteres távon.
A küzdelmek hevességében a dánok hajója nekiütközött a magyarokénak, amely ugyanott sérült meg, mint előzőleg. Ez befolyásolta őket, és így csak az 5. helyig jutottak."
Amikor Sarusi Kis János és Vaskúti István világbajnokoknak ítélték oda a fair play díjat,
akkor a nagylelkűség erényét ismerték el és tüntették ki.
Nagylelkűség - jellemző rád?
Ha él benned és tetteidben megtalálható, fair play díj nélkül is tiszteletet és elismerést érdemelsz. A nagylelkűség lelked nemességét mutatja önmagad és mások előtt.
NAGYLELKŰSÉG
A nagylelkűség erő,
mely úrrá lesz az önzésen, az irigységen; sértődöttséget, féltékenységet nem tűr a szívben, a bosszúállás vágyát messze űzi.
A nagylelkűség fogékonnyá és készségessé teszi az embert az erkölcsi jóra.
A nagylelkű a jót önértéke miatt tiszteli, szereti és gyakorolja.
A kislelkűség törtetővé alázza az embert: jutalomért, dicséretért teszi csupán a jót, és azt lesi, hogy "mit kapok érte?", "mi hasznom lesz belőle?"
A nagylelkű elismeri a másik kiválóságát. Méltatja mások értékes tetteit. Örömmel!
A nagylelkű megérti a másik embert,
megérti a gyöngébbet,
inkább adni akar, mint kapni,
könnyedén beismeri a hibáját,
tévedését is elismeri;
könnyed jósággal tud megbocsátani.
A nagylelkű azért is gazdag, mert örül más értékeinek, s ezáltal részesül azokból.
A nagylelkű ember szíve szélesre nyitott kapu. Mind a maga, mind a mások jósága "ki-be járhat" rajta.
A nagylelkű képes az IRGALOMRA.
Szánalmat érez mások baja felett és tőle telhetően, sőt azt meghaladóan segít.
Ítélkezésében már a "megbocsátás szíve" dobog.
Amíg kisgyermek voltál, szeretted volna, ha szárnyaid vannak és röpülsz, mint a madár.
Teljesülhetetlen vágy, álom maradt a szívedben. A nagylelkűség erénye által a JÓSÁG világában erényről erényre röpülhetsz, mert a nagylelkűség győzi le azt a nehézkedési erőt, mely nem más, mint a rossz kísértése.
Nagylelkűség. Fogalom. Elgondolt érték. Benned válhat valósággá. Váljon!