Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete!

A jó kísértése. Az ember nem térhet ki előle, csak, ha elfordítja róla figyelmét. Ha kellő ideig és eléggé figyelünk rá, nem tudunk ellenállni neki.

Rettenetes a kísértés a jóra

Grúzia egyik tartományának kormányzóját a lázadók megölik. Fejét a kapu fölé helyezik. Menekül a cselédség, menekül az özvegy. Pólyában a kormányzó fia, Michel. A lázadók őt is keresik, hogy megöljék.

alvo_baba.jpg

A fejvesztett menekülésben az önző anya csak magát menti, gyermekéről megfeledkezik. Szétdobált, széthagyott bőröndök között Gruse, a cselédlány látja meg az alvó gyermeket. Betakarja. Cselédtársai figyelmeztetik, hogy hagyja, mert őt is megölik a kormányzó gyermekével együtt. - Ott hagyja. Batyuba csomagolja holmiját. És menne. El. Messzire. Egyedül. Biztonságban. A kijárattól visszanéz. Ott van-e még a gyermek? Megáll. Mintha földbe gyökerezne a lába.

Brecht (híres drámájában) énekessel mondatja tovább a történetet.

"Midőn ott állt ajtó s kapu közt, egész halk
Kiáltást hallott vagy csak hallani vélte: a gyermek
Szólt hozzá, nem ám nyöszörögve, de tiszta beszéddel
Ő legalábbis elértette. Így szólt:>>Asszony, segíts!<<
Majd folytatta, nem ám nyöszörögve, de tiszta beszéddel:
-Tudd meg, asszony, ki meg nem hallja a segélykiáltást,
Hanem tovább megy, siket fülekkel: az soha többé
Nem hallhatja a kedvese halk szavát, sem a
Hajnali rigófüttyöt, sem a fáradt szüretelők
Megkönnyebbült sóhaját, ha vecsernye-harang szól-
Ezt hallván
(Gruse néhány lépést tesz a gyermek felé, és fölébe hajlik)
visszament a gyerekhez, Hogy még egyszer lássa.
Hogy néhány pillanatra csak
Mellette maradjon, míg jő valaki más -
Az anyja talán vagy bárki-
(Leül a gyerekkel szemközt, a ládára támaszkodik.)
Még mielőtt elmenne ő is, mert a veszély igen nagy, a város Csupa tűz, csupa vész, csupa jajszó.
(Gruse bemegy a palotába, lámpát hoz, fényt gyújt, tejjel itatja a gyermeket.)
RETTENETES A KÍSÉRTÉS A JÓRA!
(Gruse egész éjjel virraszt, vigyáz a gyermekre, felül, nem jön-e valaki?)
Sokáig ült a gyermek mellett
Míg leszállt az este, majd az éj,
Majd megvirradt megint.
Ó, túl sokáig ült ott.
Túl sokáig figyelte
Csöndes pihegését, apró ökleit
Míg hajnaltájt úgy rátört a kísértés
Hogy fölkelt a leány, lehajolt, sóhajtva magához emelte
S elvitte a gyermeket.
Miként batyut, úgy szorította magához
És mint a tolvaj, úgy osont tova."
*
(Brecht: A Kaukázusi krétakör - részlet)
*
A lány nem bírt ellenállni a jóságnak, mely szívében égett, izzott és élni akart! Élni azáltal, hogy mentse a gyermeket, ápolja, etesse, gondozza annak az árán is, ha elfogják és jó tettéért megbüntetik.
Iszonyú a kísértés a jóra!
Az emberi szívben.
A tiédben, az enyémben, mindannyiunkéban.
Miért állunk ellen?!
Jóságra születtünk. A Jó az emberi szív természete! Olyannyira, hogy az megszólal, mint Gruse szívében, bár ő úgy hitte, a gyermek beszél hozzá. Hallotta a belső hangot, mely hangtalan súgta neki, ha nem hallja meg a kiáltást, nem hallja meg szerelme suttogását sem, a harang szavát, a madárdalt sem. Igen, a jóság teszi fogékonnyá az emberi lelket azokra az értékekre, melyek az örömet és a boldogságot tudják adni neki.
RETTENETES A KÍSÉRTÉS A JÓRA!
Szenved és soha önmagát meg nem hallja, aki ellene mond a jóravaló kísértésnek.
Megismeri az örömet,
megismeri titkos-gazdag önmagát,
a másik Embert, magát az Istent,
aki igent mond a jóság kísértésére.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 7
Heti: 52
Havi: 137
Össz.: 109 833

Látogatottság növelés
Oldal: Rettenetes a kísértés a jóra!
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »