Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete!

A jó kísértése. Az ember nem térhet ki előle, csak, ha elfordítja róla figyelmét. Ha kellő ideig és eléggé figyelünk rá, nem tudunk ellenállni neki.

mecslaszlo.jpg

MÉCS LÁSZLÓ KÖLTŐ ÉS AZ ALÁZAT

Mácz Isvtán emlékezik vissza arra amikor találkozhatott a költővel.

Felejthetetlen emlékként él bennem, hogy Mécs László vendége lehetettem Pannonhalmán, 1966-ban. Szemben ültem ifjúságom költőjével, aki gyermekképzeletemnek szárnyakat adott, és ifjú érzésvilágomat a jóra, az igazra és a szépre izzította verseivel.

Beszélgettünk. Inkább ő beszélt. Csupa lelkesedéssel szólt akkori jelenéről, könyveinek jövőjéről. Néztem. Ő az az ember, aki tudott ismeretlen falu papja lenni és tudott Párizsban, a Sorbonne egyetemen szavalni. Ő volt az, akit fél ország megtapsolt és ő volt az, akit majd egész ország elfelejtett. Néztem. Szőke haját őszre váltotta az idő. Fényképről ismert sima arcára ráncokban írta élete útjait a sors. Néztem, és kérdeztem magamban, mi óvta meg őt a gőgtől a tapsos siker csúcsain? Mi őrizte meg békéjét az elítélés, mellőzés, a megfeledkezés éveiben? Talán nem tévedek: az alázat. A siker fényözönében is látta önmaga gyöngéit és a sikertelenség sötétjében is tudja saját értékeit. Vihathatják költészetét, mérlegelhetik politikai állásfoglalásait, az kétségtelen, hogy személyiségének egyik értéke az alázatosság volt.

Az a néhány óra kis szobájában, mely szavaira országgá, Európává, a Földdé szélesedett, hamar eltelt. Többé személyesen nem kereshettem fel. Őrzöm tekintetének kék derűjét, gerinces tartását, erős kézszorítását. És mikor néha nekem tapsol a "siker" vagy élem a csönd éveit; mikor felüti fejét bennem a gőg vagy bénítana a kishitűség-elolvassom azt a versét, melynek címe:

AZ ALÁZAT

Néha kínai fallal körítem a kertemet.

Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,

mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!

Álmaim bozótjába bújok, amint Ádám a paradicsomban.

Egy hang tükörként kérdez a magasból:

ki vagy te??

Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.

Aranymosónak álltam életem folyójába.

Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.

Egy kanál csak kanálynit meríthet a tengerből,

egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,

én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Isteből!

Ez vagyok én.

A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:

mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.

Aranymosónak álltam életem folyójába:

mégis hiú vagyok, mint a többiek,

szeretem, ha szemet húnynak hibáimra,

örülök a tömjénezésnek.

Ez vagyok én.

Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell!

Könnyeim varázslatos vagyi vize végigcsoro a lelkemen

s most látható lett egy titkos írás.

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre,

most látható lett egy titkos írás.

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre,

most látható lett az üzenet:

"Eddig nem találtál semmit, mert magadat kerested!

Hazudtál:

első volt az Én, második a Felebarát, harmadik az Isten!

Ezért nem találtál semmit.

A szentek és más hősök más sorrendet hajszoltak:

első az Isten országa, második a Felebarát, harmadik az Én.

Ez az út, az igazság és az élet."

Ennyi aranyat mostam ki máma a folyóból.

Ezt az aranydrótot kifeszítem magamtól a végtelenig:

az egyik végén van Isten,

a másik végén egy kis villanylámpa: én.

Megindulnak az örök áramok és kigyólok a sötétben...

Ha ő akarja, világítok betegek ágya felett;

ha ő akarja, nászi népnek világítok;

ha ő akarja, világítok minden magyaroknak;

ha ő akarja, ívlámpa leszek a beborult Európa felett...

Ha ő akarja, egy fekete kéz kinyúl az éjszakából

s a lámpát összeroppnatja örökre...

A földig görnyedő teherhordó fölött legmagasabb az ég - állítja Weöres Sándor költő. Mintha azt mondaná, hogy az alázatban "meghajló" ember váltja ki (vagy érdemli meg) a legmagasabb tiszteletet.

Mi az alázat?

Az alázat benső szabadszág. Olyan szabadság, melyben a lelket-önismeret-nem béklyózza a szolgalalkűség és nem fogja kalodába a gőg.

Az alázat a helyes önismeret. Az alázatos tisztában van értékeivel. Ismeri fogyatékosségait.

Az alázatos ember tudja, mit ér, mire képes, mit tud. Önérzetesen tovább fejleszti értékeit, kibontakoztatja azokat. Felelősséget érez önmaga iránt. Annyinak akar látszani, amennyi. Nem többnek, s a nem kevesebbnek.

Az alázatos ismeri saját korlátait. Ítélkezéseiben, döntéseiben képességeinek meghatározottsága segíti, hogy a helyeset válassza. Csak azt, amire képes, amit el tud látni, amit elbír. Nem vállal olyat, amihez nem ért. Így válik megbízhatóvá a közösségben.

Az alázat "fölfelé" néz, ki különb nála. Attól tanul, tőlük. Ezért fejlődik, tökéletesedik. A gőg mindig a nála hitványabbat látja. Azoktól nincs mit tanulnia. A gőgös ember fejlődésképtelen. Az alázatos előtt végtelen lehetőségek nyílnak.

A szolgalelkűség távol áll az alázatos lelkülettől. A szolgalelkűnek nincs önbizalma, gyáván meghunyászkodik a nála értéktelenebb előtt.

Az alázatos a "tökéleteshez" hasonlítja magát. Mindig tudja, érzi, miben lehetne különb. Ez nem keseríti el, mert elfogadja önmagát, és teszi, amit tehet, amire képes.

Pilinszky János lényeglátón ír az alázatról.

"Az alázat az igazi tudás és az igazi megismerés kapuja. Az aláztat gyönyörű egyensúly a tudás és nem tudás, felejtés és tapasztalat között. A művészi szép-az mindig egyfajta alázat gyümölcse."

"Az alázat minden igazi nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőkifejtés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hoy aki feladatában elmélyül-megfeledkezik magról-"

Az alázat csöndes. Alig hallani szavát. Suttogására azonban figyelnünk kell. Ha végleg elnémulna, a gőg ölné meg az emberiség erkölcsét.

Vajon hogyan gondolkodol az alázatról? Már a szó, alázat, napjainkban rossz hangzású. Pedig nélkülözhetetlen erkölcsi érték. Alázatban válhat igazán naggyá egyén és közösség.

Az alázat ritkán kérdi, kinek van igaza, gyakran kérdi, hogy kiszeret jobban?!

A megkövetelt és tisztelt valóságigényt az alázat képes biztosítani napjainkban.

A gőg, a kevélység, a féktelen büszkeség megköti a fejlődést. 

A jelenünkbe belépni akaró jövő előtt az alázat nyit kaput.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 4
Heti: 24
Havi: 109
Össz.: 109 805

Látogatottság növelés
Oldal: MÉCS LÁSZLÓ Költő és az alázat
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »