MAXIMILIAM KOLBE, Az áldozatkézség embere

1941. július. Az auschwitzi koncentrációs tábor 14/A blokkjából megszökött egy Klos nevű fogoly. A tábor foglyai rettegve várták a büntetést, melyet előre megígért a tábor parancsnoka. Az úrök hiába keresték a szökevényt. Nem került elő. A tábor terén álltak a foglyok. Tudták, Auschwitzban iszonyú a halál, de legiszonyúbb éhen halni egy pincében.

Álmatlanul telt az éjszaka. Virradatkor újabb sorakozó. Az őrök üvöltöztek, verték a foglyokat. A 14-es blokk foglyainak kivételével mindenki munkába indult. Így telt a nap. Késő délután még mindig ott álltak a téren, éhen, szomjan.

Megérkezik végül a Lagerführer. Alacsony, metsző tekintetű ember. A téren halotti csend. Tudták, most választja ki közülük azokat, akiket a fogoly megszökése miatt éhhalálra ítél. Fritsch táborvezető nyugodt léptekkel sétál a sorok között.

Az első sorból hanyag mozdulattal jelöli ki a  halálraítélteket: ez...ez...ez... A második sorban folytatja: ez...ez... Az emberek sápadtan állnak. Akire rámutat, előre lép. Együtt a tíz. Köztük Gajowniczek. Őrmester volt. Hadifogolytáborból szökött. Magyarországon fogták el. Onnan hozták ide. Felesége, gyermekei vannak. Összeroppan, zokog, kiabál, szereti a feleségét, gyermekei várják, élni akar, élni.

Ekkor valaki a sorból előre lépett, s a tíz fogoly elé állt.

A Lagerführer pisztolyához kapott.

-Állj, mi van?

Az megáll. Ruháján szám, mert a táborban senkinek nincs neve, csak száma. Az övé:16670. Valamit mond.

-Mit akar ez a lengyel disznó?-kérdi Fritsch.

A 16670-es számú fogoly, Maximilian atya hibátlan németséggel megismétli kérését:

-Kérem, engedje meg, hogy az egyik elítélt helyett éns haljak meg.

-Ki maga?-kérdezte a Lagerführer.

-Katolikus pap vagyok.

-Melyikük helyett akar meghalni?

-Helyette- és Maximilian atya Gajowniczekre mutat.

-Miért?

-Én öreg ember vagyok, és senkim sincs. Ez az ember fiatal és családja van.

Fritsch legyint egyet. Beleegyezik. Sarkon fordul és elmegy. Az elítélteket az őrök a tizenegyes blokk pincéjébe viszik, mely 3 méter hosszú, másfél méter széles cementpadlós helyiség. Mezítelenre vetkőzteteik őket. Többé nem kapnak sem inni, sem enni. Büntetésük az éhhalál.

1941. augusztus 14. Maximilian Kolbe még él. A tábor orvosa fenolinjekcióval végez vele. Újabb elítélteknek kell a halálkamra. Maximilian Kolbe holttestét augusztus 15-én égették el a krematórium kemencéjében. Hamvait aznap egy fogoly a szántóföldön szórta szét.

Maximilian Kolbe önként, egy ismeretlen embertársa helyett áldozta fel életét. A jó kísértése az emberi gonoszság poklában örvénylett fel: meghalni más helyett, hogy az éljen. Kolbe nem állt ellen a jó kísértésének.

1971. október 17-én VI. Pál pápa ünnepélyesen elismerte Maximilian hőstettét és lelki nemességét. Boldoggá avatta.

1971. március 22-én a Lengyel Államtanács Arany Kereszttel tüntette ki.

Kitüntetések? Elismerések?

Van-e értékesebb, mint az élet, mely az áldozatkészségből született, és el nem felejthető példája után születik ma és holnap?!

Talán benned is.

ÁLDOZATKÉSZSÉG és ÁLDOZAT nélkül nincs emberi élet. Ma sem. Holnap se lesz. A Földön. Még a csillagokon sem, ha az ember ott épít majd hajlékot magának. Az űrhajók belsejében sem. A mindennapok eseményeiben sem. Ahol élsz, ahol élned kell. Csak ismerd meg az áldozatkészség hatalmát, mely éltet, és vedd észre azt a belső szépséget, mely áthatja az ÁLDOZATKÉSZ EMBERT.

"Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz."

AZ ÁLDOZATKÉSZSÉG

Ismerjük a búzaszem örök példáját...Ha el nem hal, nem bont kalászt...

Kőműves Kelemenné balladájában a nép ráérez az áldozat jelentőségére. Csak akkor áll a vár, ha abban az összetartó és fenntartó erői, sőt a jovő is az ő szívükből nő ki!

Aki mer áldozatkész lenni, átéli a pradoxon igazságát: amikor adsz, több leszel!-amikor fogyni mersz, akkor növekszel!

Áldozatkészség.

Ritkán használatos szó. Idegenkedve hallgatjuk. Az áldozatkész emberek kevés megbecsülést kapnak. Talán azért, mert a tisztelet értéke sincs első helyen a lelkünkben.

Mi az áldozatkészség? A TISZTELET LEGMAGASABB FOKA. Az áldozatkészség erényét akkor gyakorolja az ember, amikor tiszteleetből egy nagyobb érték iránt, lemond a kisebbik értékről. Az áldozatkész ember a JÓSÁG megvalósulásáért lemond olyan értékekeről is, melyekre joga lenne, tisztességgel élvezhetné azt.

A mindennapi életben gyakrabban fordul elő, mint gondolnáűnk. Áldozatkészség nélkül egyszerűen nem lenne emberi élet, nem lenne haladás, fejlődés. Van áldozatkészség, de több kellene. Talán éppen a tiéd hiányzik még.

Áldozatkész az anya, aki vállalja gyermekét. Lemond kényelméről, kockáztatja egészségét, sőt nemegyszer az életét.-Áldozatkész a szerelmes, amikor "lemond" a szabadságáról és rabja lesz szerelmének, és viszont...-Áldozatkész az apa, aki megélhetésért ha kell, lemond a karrierről, mert szereti családját.-Áldozatkész a kutató orvos, aki a saját testén próbál ki új gyógyszert, vállalva a megbetegedés kockázatát. -A munkás, aki lelkiismeretesen dolgozik, erejét építi bele mindennapi munkájába.

Az áldozatkészség erő. Áldozatot hozni csak erős lelkek képesek. Aki áldozatot hoz, abban a tisztelet erénye erőben is megnyilvánul.

Tévedés azt hinni, hogy az erő a hősiességhez kell. A mindenapi áldozatokhoz, melyeknek alig van látszata, még inkább kell az erő. Az emberi élet nem egy pillanat, egy óra, hanem évek, évtizedek műve.

Élsz, mert áldozatot hoztak és hoznak érted.

Mérd meg önmagad. Amit tisztelsz, azért kész vagy áldozatot  is hozni?

Amiért áldozatot hozol, azt már nem csupán tiszteled, hanem szereted is.

Áldozathozatalra reklám és propaganda nem sürget, nem indít. Hiába is tenné.

Az áldozat belülről fakad. A szív dolga. Az érett léleké, melyben tisztelet és szeretet él. És öröm! Hiszen "jobb adni, mint kapni."

Oldal: MAXIMILIAM KOLBE, Az áldozatkészség embere
Kísértés a jóra! A Jó az emberi szív természete! - © 2008 - 2024 - etikaiolvasokonyv.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat